„Ma ad Isten szerencsét e tájra",
így lett Mád, Szerencs és Tállya.”
Egy 1992-ben végzett mérés szerint Tállya Európa mértani középpontja. Erre a településen található impozáns, négy méter magas Főnix-szobor is emlékeztet. Tállya ezt is jelenti, és sok minden mást is. Például azt is, amit a Borászati Lapok, 1937-ben így fogalmazott meg:
„Világviszonylatban ez a szó: „Tállya" egy parány, magyaroknak büszkeség, nekünk, akik odavalók vagyunk, otthont jelent. Ami a franciának Bourgund, a németnek a Rajna hegyvidéke, az nekünk, magyaroknak, Tokajhegyalja és ennek a borvidéknek egyik közismert községe: Tállya. […]
„Ahogy a szerencsi állomást elhagyjuk és szétnézünk az előttünk elterülő vidéken, eszünkbe jut egy régi monda. Állítólag Árpád fejedelem egyik vezére, midőn meglátta e gyönyörű vidéket, felkiáltott: „Ma ad Isten szerencsét e tájra", így lett Mád, Szerencs és Tállya.”
A település borairól évszázadok óta elismerően nyilatkoznak. A „Közhasznu esmeretek tára A' Conversations-Lexicon szerént Magyarországra alkalmaztatva, 11. kötet” így jellemzi a települést 1834-ben:
„Tállya, Breczenheim herczeg uradalmához tartozó mváros, Zemplin vármegyében, 736 ház., 3351 kath. , 1641 prot., 416 zsidó, öszvesen 5108 lak. A’ Sátorhegy alatt, mellynek oldalán lévő szőlei igen jó bort teremnek, gyönyörű fekvése van. Bora a’ hegyaljiak közt az elsőbbekhez tartozik. Postahivatala ’s vásárai vannak. Sok úri ház diszesiti.”