„… a tállyai nem törik meg soha.”
Egy anekdota szerint, már a nevezetes tridenti zsinat (1562) egyik jeles pápai ebédjén is asztalra került a tállyai bor. A „Magyar Polgár” 1879-ben így emlékezik meg erről:
„Az ebéden a világ minden jelesebb bora képviselve volt; csak a tokaji bor hiányzott Draskóczy magával vitt nehány palaczkot tállyai borából , ebéd után poharazás közben a pápával is megizleltette A bor a pápának igen megtetszett s kérdé, honnét való e bor? Tállyáról - jön a felelet. A pápa a bor kitűnő minőségétől elragadtatva, igy kiáltott föl: „Summum pontificem Talia vina dacent.“
A latin szójáték annyit tesz, hogy "Ilyen (tállyai) bort adnak a legfőbb főpapnak! Tállyai bor dukál hát a pápának, s aki nem tudná, az „Érdekes Újság” 1958. december huszadikai számából az is megtudhatta, hogy miféle egyéb hasznai is akadhatnak még a „soha meg nem törő” tállyai boroknak:
„… már Madame Pompadour is azért itta a tállyaiit, mert ezt lehet a világon a legjobban szállítani. A tállyai sok mindent tud: ikreket teremteni, véneket elkísérni száz éves korig, életet is adni, meg a sírba vinni, de egyet nem tud: a tállyai nem törik meg soha. Még a Goethe Faustjában is ezt itták, ahogy a szöveg tanúsítja.”